Munkavédelem: Alapok, Kötelezettségek, Szabványok és Egyéni Védőeszközök

Szakmai útmutató munkáltatóknak, munkavállalókna – hivatkozásokkal a vonatkozó jogszabályokra és szabványokra

A munkavédelem fogalma és jelentősége

A munkavédelem a munkavállalók egészségének és biztonságának védelmét szolgáló szervezett tevékenységek összessége, célja a munkahelyi balesetek, foglalkozási megbetegedések megelőzése, valamint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtése. A prevenció mindig hatékonyabb és gazdaságosabb, mint a bekövetkezett károk orvoslása.

A munkavédelmi szakember szerepe, alkalmazási kötelezettség

A munkavédelmi szakember alkalmazásának szükségességét, valamint a munkáltató kötelezettségeit az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről (Mvt.) szabályozza. A szakember felel a kockázatértékelésért, a munkavédelmi dokumentációk elkészítéséért, a védőeszközök kiválasztásáért, a munkavállalók oktatásáért, és a jogszabályi megfelelőség biztosításáért.

Munkavédelmi dokumentáció: kik számára kötelező?

A munkavédelmi dokumentáció minden munkáltató számára kötelező (1993. évi XCIII. törvény). Ide tartozik a munkavédelmi szabályzat, kockázatértékelés (Mvt. 54. §), veszélyes anyagok nyilvántartása (5/2020. (II. 6.) ITM rendelet), munkabaleseti jegyzőkönyvek és az egyéni védőeszközök juttatásának nyilvántartása.

Jogszabályok, rendeletek, szabványok – munkavédelmi szabályozás

• Alap munkavédelmi törvény: 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről
• Munkahelyek minimális munkavédelmi követelményei: 3/2002. (II. 8.) SzCsM–EüM rendelet
• Kémiai kóroki tényezők: 5/2020. (II. 6.) ITM rendelet – a kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről
• Biológiai tényezők: 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet – a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről
• Legionella: 49/2015. (XI. 6.) EMMI rendelet – a Legionella által okozott fertőzési kockázatot jelentő létesítményekkel kapcsolatos követelményekről
• Egyéni védőeszközök (EVE): 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet – a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről
• Ipari alpintechnika: 11/2003. (IX. 12.) FMM rendelet – ipari alpintechnikai tevékenység biztonsági szabályzata
• Tűzvédelmi törvény: 1996. évi XXXI. törvény a tűz elleni védekezésről
• Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ): 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet és 101/2023. (XII. 29.) BM rendelet
• Villamos berendezések: MSZ HD 60364-6:2017 – villamos berendezések ellenőrzése (érintésvédelem)
• Emelőgépek: 47/1999. (VIII. 4.) GM rendelet – Emelőgép Biztonsági Szabályzat
• Foglalkozás-egészségügyi szolgáltató: 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet – foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtásának szabályai
• Láncfűrész védőruházat: MSZ EN 381

Egyéni védőeszközök – típusok szabványhivatkozásokkal

• Fejvédelem: Védősisak (pl. építkezés, kohászat, bányászat) – MSZ EN 397
• Szem- és arcvédelem: Védőszemüveg, arcvédő pajzs (pl. hegesztés, csiszolás, vegyszerekkel való munka) – MSZ EN 166, hegesztőpajzs: MSZ EN 175, lézerszemüveg: MSZ EN 207
• Légzésvédelem: Pormaszk, légzőkészülék (pl. poros munka, gázos környezet, festés elszívás nélkül) – MSZ EN 132–138, szűrőálarc: MSZ EN 143, teljes álarc: MSZ EN 136
• Hallásvédelem: Fülvédő, füldugó (pl. zajos gépek kezelése, fémprés) – MSZ EN 352
• Kézvédelem: Védőkesztyű (pl. savas/lúgos anyagok, olajok, hegyes tárgyak kezelése) – MSZ EN 420 (alapszabvány), mechanikai: MSZ EN 388, hideg: MSZ EN 511, hő: MSZ EN 407, ionizáló sugárzás: MSZ EN 421, vegyi és mikroorganizmusok: MSZ EN 374, hegesztő: MSZ EN 12477
• Testvédelem: Védőruha (pl. vegyi anyagok, hő, láng ellen) – MSZ EN 340 (általános), vegyi: MSZ EN 14605, lángálló: MSZ EN ISO 11612, jó láthatóság: MSZ EN ISO 20471
• Lábvédelem: Acélbetétes cipő, bakancs – MSZ EN ISO 20345 (biztonsági), MSZ EN ISO 20346 (védő), MSZ EN ISO 20347 (munkacipő)
• Zuhanásgátlás: Biztonsági öv, zuhanásgátló: testhevederzet MSZ EN 361, kötél MSZ EN 354, energiaelnyelő MSZ EN 355, visszahúzható zuhanásgátló MSZ EN 360, vezérelt zuhanásgátló MSZ EN 353-1, munkahelyzet-beállító rendszer MSZ EN 358, leesés elleni rendszer szabályozása: MSZ EN 363, mentőeszközök: MSZ EN 1496

A védőeszközök kiválasztása, megfelelőségi és tanúsítási előírások

• EU megfelelőség és CE-jelölés: 2016/425/EU rendelet alapján minden EVE forgalomba hozatalához szükséges az EU megfelelőségi nyilatkozat és CE-jelölés megléte.
• Megfelelőség értékelés: A gyártónak, illetve a forgalmazónak tanúsítania kell, hogy a forgalomba hozott EVE megfelel a vonatkozó szabványokban előírtaknak.
• EU-típusvizsgálat: Az 5 évnél nem régebbi EU-típusvizsgálati tanúsítvány kötelező az adott védőeszköz gyártójától (2016/425/EU rendelet).

Kockázatértékelés, expozíció, dokumentáció

• Kockázatértékelés: Az Mvt. 54. § alapján a munkáltató köteles elvégezni munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenység keretében, valamint meghatározni a szükséges EVE-t, a Mvt. 87. § szerint.
• Expozíció: A veszélyes anyagokkal való érintkezést, illetve a biológiai vagy vegyi hatásokat a 5/2020. (II. 6.) ITM rendelet és 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet alapján kell értékelni, expozíció becsléséhez a térbeli koncentráció, kitettségi idő és az anyag mennyisége döntő.
• Foglalkozás-egészségügyi vizsgálat: A 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet határozza meg a foglalkozás-egészségügyi szolgáltató feladatait, a védőeszközök használatának egészségi alkalmassági feltételeit.
• Dokumentációs kötelezettség: Az EVE juttatásának, használatának szabályait, a kockázatértékelést, oktatást, felülvizsgálatot a 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet és a 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet írja elő.

Példák tevékenységekre, védőeszközök és szabványhivatkozások

• Kohászat: MSZ EN 397 (fej), MSZ EN 132–138 (légzés), MSZ EN ISO 11612 (hővédelem)
• Festés: MSZ EN 132–138 (légzés), MSZ EN 340 (védőruha)
• Földalatti munka: MSZ EN 397 (sisak), MSZ EN 374 (vegyszer), MSZ EN ISO 20345 (cipő)
• Gépkezelés: MSZ EN 352 (hallás), MSZ EN 388 (kéz), MSZ EN ISO 20345 (cipő)
• Repülés (földi kiszolgálás): MSZ EN ISO 20345 (cipő), MSZ EN 340 (ruházat)
• Egészségügy: MSZ EN 374 (kesztyű), MSZ EN 340 (védőruha), MSZ EN 14683 (arcmaszkok)
• Mezőgazdaság: MSZ EN ISO 20345 (cipő), MSZ EN 374 (kesztyű), MSZ EN 166 (szem)
• Élelmiszeripar: MSZ EN ISO 20345 (cipő), MSZ EN 407 (hő), MSZ EN 388 (vágásálló kesztyű)
• Láncfűrész-kezelés: MSZ EN 381 (védőruha)

Időszakos felülvizsgálat, szabályozás

• Alpintechnikai eszközök: 11/2003. (IX. 12.) FMM rendelet – 6 havonta
• Leesés elleni EVE: MSZ EN 365 – 12 havonta
• Villamos berendezésnél deréköv, testhevederzet, mentőeszköz: MSZ 1585 – 6 havonta
• Emelőberendezések önmentő felszerelése: 47/1999. (VIII. 4.) GM rendelet – 6 havonta
• Villamos védőkesztyű: MSZ EN 60903 – max. 6 hónap
• Légzésvédő eszközök: MSZ EN 132–138 – 12 havonta (gyártói előírás szerint gyakrabban is lehet)

Összefoglalás

A jogszabályok és szabványok pontos ismerete a munkáltató és a munkavédelmi szakember részéről egyaránt elengedhetetlen, mivel csak így lehet biztosítani a dolgozók egészségének és biztonságának megóvását, valamint a szabálytalanságok elkerülését. A szükséges dokumentáció, a védőeszközök megfelelő kiválasztása, rendszeres oktatás és a felülvizsgálatok teljesítése mind a jogszabályokban és szabványokban meghatározott rend szerint történjen. Minden szabály, minden szabvány az emberekért van! 

Azoknál a munkafolyamatoknál, ahol a munkavállaló veszélyforrás hatásának lehet kitéve, a munkáltatónak elsősorban olyan technológiát kell alkalmaznia, amely teljes körűen elhatárolja a munkavállalót a veszélytől. Az egyéni védőeszközök használata csak végső megoldásként jöhet számításba, és a munkáltatónak még ebben az esetben is minden lehetséges szervezési intézkedést meg kell tennie a védelem megvalósítása érdekében [Mvt. 44. § (1) bekezdés]. Példa: Magasban tartózkodó és munkát végző munkavállalók leesés elleni védelmét elsődlegesen biztonságot nyújtó berendezéssel (állványszerkezet, emelőplató, védőháló, védőrács) kell megoldani.

Az Mvt. munkáltatói kötelezettségként rögzíti, hogy a veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközöket meg kell határozni, azokkal a munkavállalókat el kell látni, használatukra ki kell oktatni őket, illetve a használatukat meg kell követelni [Mvt. 42. § b) pont], a munkáltató az egyéni védőeszközt ingyenesen, természetben köteles a munkavállaló számára biztosítani.

Az egyéni védőeszközök használata nélkülözhetetlen!

 Az általános követelményeket tartalmazó „termékcsoport szabványok” önmagukban nem alkalmasak a hivatkozásra. Az egyéni védőeszközök szabványait tartalmazó szakrendi besorolásokat (ICS) az alábbi táblázat foglalja össze:

• ICS 13.340.01 Védőberendezések általában
• ICS 13.340.10 Védőruházat
• ICS 13.340.20 Fejvédő eszközök
• ICS 13.340.30 Légzésvédő készülékek
• ICS 13.340.40. Kéz- és karvédelem
• ICS 13.340.50. Lábszár- és lábfejvédelem
• ICS 13.340.60. Leesés és elcsúszás elleni védelem
• ICS 13.340.70. Mentőmellények, úszást segítő
• és lebegtető (elmerülést gátló) eszközök
• ICS 13.340.99. Egyéb védőberendezések

Nemzetközi szabványosítási osztályozási rendszerben (International Classification for Standards – ICS – ez a szabványcsoport segít egységesíteni a védőeszközök tervezését, gyártását és használatát a munkahelyeken, biztosítva a dolgozók megfelelő védelmét a veszélyekkel szemben. egyéni védőeszközt gyártani majd forgalomba hozni kizárólag az 2016/425 EU rendeletben foglaltak szerint lehet.

Az egyéni védőeszközök juttatási rendjének kialakítása a kockázatbecslés alapján történő helyes megválasztása – ezeknek a munkáltatói szabályozásában történő rögzítése szükséges. A védőeszközök rendeltetésszerű használatának ellenőrzése és a használat megkövetelése szükséges a munkáltatónak továbbá írásban meghatározza a védőeszköz használatával járó egyéb előírásokat pl. az elhasználódott védőeszköz veszélyes hulladékként történő kezelését.

Az egyéni védőeszköz juttatás és használat feltételeinek előírásakor meg kell határoznia munkahelyenként (pl. karbantartó műhely), munkakörönként (pl. lánghegesztő, bőrkéző gép kezelő) azokat a munkafolyamatokat (pl. lánghegesztés, fadöntés motorfűrésszel), technológiákat (pl. FAM tevékenység, ipari alpintechnika), anyagokat (pl. benzol, toluol), ahol egyéni védőeszköz biztosítása szükséges, illetve meg kell ítélnie a fennálló kockázatok jellegét és mértékét.

A munkáltató felelőssége, hogy kizárólag olyan egyéni védőeszközt szerezzen be, amely rendelkezik EU-megfelelőségi nyilatkozattal, magyar nyelvű tájékoztatóval, valamint 2. és 3. kategóriájú egyéni védőeszköz esetében EU-típusvizsgálati tanúsítvánnyal.

CE-jelölés olyan jelölés, amellyel a gyártó jelzi, hogy az egyéni védőeszköz megfelel a jelölés elhelyezéséről rendelkező uniós harmonizációs jogszabály alkalmazandó követelményeinek. Az CE-jelölés meglétét a munkáltatónak ellenőriznie kell.

Az Mvt. 54. § (8) bekezdése értelmében a kockázatértékelés elvégzése munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. Az Mvt. önálló szakaszban külön hangsúlyozza [Mvt. 56. §], hogy a megfelelő képesítéssel rendelkező személy feladata különösen az egyéni védőeszköz juttatása belső rendjének meghatározása.

A foglalkozás-egészségügyi szolgáltató 27/1995 (VII. 25.) NM rendelet 4. § (2)

közreműködik az egyéni védőeszköz juttatásban és annak munkahelyi kimunkálásához szükséges kockázatértékelés és a megelőzési stratégia kidolgozásában.

A foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa szakmai tanácsai alapján kell meghatározni a védőeszköz használatának egészségi (egyéni) alkalmassági feltételeit, illetve annak egészségi korlátait.

A munkába álláskor, vagy az időszakosan elvégzett orvosi alkalmassági vizsgálatok során a foglalkozás-egészségügyi alapszolgálat orvosa meghatározza, hogy a munkavállaló milyen megterhelésre képes, hogy szervezetének igénybevétele az optimálishoz közeli legyen. A munkavállaló egyéni védőeszköz használatára való alkalmassági vizsgálatának elmulasztása, vagy a vizsgálat alapján az egyéni védőeszköz használatára alkalmatlanság megállapítása ellenére az adott védőeszköz használatával/viselésével történő foglalkoztatás súlyos jogsértés.

Amennyiben a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa megbetegedést vagy egészségre káros hatást, illetve biológiai határérték-túllépést észlel, a munkáltató köteles a kockázatbecslést újra elvégezni [Mvt. 54. § (3) szakasz]. 

Az egyéni védőeszközökhöz kapcsolódó munkavédelmi oktatás:

A munkavállaló az egyéni védőeszközével történő munkavégzéshez szükséges ismereteket a készség és jártaság szintjén elsajátítsa. (A szükséges ismeretek megszerzéséig a munkavállaló önállóan nem foglalkoztatható.) Ennek során a munkáltató előzetesen tájékoztatja a munkavállalót azoknak a kockázatoknak a jellegéről és mértékéről, amelyekkel szemben az egyéni védőeszköz használata megvédi; továbbá gondoskodik arról, – szükség esetén gyakorlati képzéssel, − hogy a munkavállaló megtanulja az egyéni védőeszköz rendeltetésszerű használatát [65/1999 EüM rendelet 4. § (6) bekezdés].